1897. augusztus 25-én, amikor Josef Püchner a cseh Graslitz-ben, akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, meglátta a napvilágot, apja Vinzenz Püchner egy önálló mesterséget, a fafúvóshangszer készítését indította útjára. Vinzenz Püchner szülővárosát tekintették a 19. század végéig az osztrák hangszergyártás fővárosának.

Vinzenz Püchner, aki 1870. július 8-án született Graslitz-ban korán elveszítette a szüleit és a Geßner családnál nevelkedett, akiknél már kicsi korában megérintette a fafúvóshangszer építés. Oboázni, klarinétozni és fagottozni tanult, később egy igen keresett muzsikussá vált és egy kadétkórust vezetett. A fafúvós hangszerek készítését „Vinzenz Kohlert és fiai”-nál tanulta Graslitz-ban, egy 1840-ben alapított cégnél, ahol a furulyától a kontrafagottig mindent készítettek.

Vándorévei után Vinzenz Püchner hazatért és végleg önállósította magát. Kezdettől fogva különösen nagy hangsúlyt fektetett az oboák, klarinétok, fagottok és fuvolák készítésére. Mind a kidolgozásnál, mind pedig magánál a hangszerek elkészítésnél és kipróbálásánál muzsikusi tapasztalatai nagy előnyt jelentettek számára. Vásárlói kompetens beszélgető partnerüknek tekintették. Már korán részt vett a regionális kiállításokon (Aussig 1903 és Komotau 1913), ahol aranyérmeket szerzett és tekintélyes elismertséget szerzett a viszonylag fiatal cégének. Vinzenz Püchner szülőhelyén is nagy elismertségnek örvendett. Több tiszteletbeli hivatalt is betöltött, többek között ipartestületi elnök is volt.

Vinzenz Püchner tulajdonosa volt az „am Graben” 543 tanyának, ahol feleségével Antoniával élt, aki az elsőszülött Josefen kívül, még további 5 gyermeket hozott a világra. Josef az apja szakmáját választotta, tanulmányait az apja üzemében végezte és a hangszerkészítő szakiskolába járt, melyet mestervizsgával fejezett be. Már 17 évesen, 1914-ben, az első világháború kezdetekor át kellett vennie a cégvezetést, mert apját bevitték katonának. De Josefnek is be kellett vonulnia és 1915 - 1918 között katonai szolgálatot teljesíteni.

Az első világháború elveszítése után összeomlott az Osztrák-Magyar többnemzetiségű állam, amihez Csehország is tartozott, és nemzeti államok jöttek létre. A „Zenesarok” cseh része, amelyet Graslitz és Schönbach reprezentált, az újonnan alapított Csehszlovák Köztársasághoz tartozott.

Az első világháború után igen feszült volt a politikai viszony Csehszlovákia különböző népcsoportjai között. Az 1938 szeptemberében kötött Müncheni megállapodás értelmében a túlnyomórészt németek által lakott területeket a Csehszlovák Köztársaságtól a Német Birodalomhoz csatolták. A csehszlovák oldalnak ezt tudomásul kellett vennie, mivel a britek és a franciák is a csatlakozást támogatták.

Már röviddel a Német Birodalomhoz való csatolás után a Püchner cég sok alkalmazottjának be kellett vonulnia a hadseregbe. A családi vállalkozást Josef Püchner vezette. 1924-ben feleségül vette Paula Ubl-t és mindkét gyermekük, Gerta és Walter Püchner is segítettek a cégnél. Walter Püchner így emlékszik:

„Ich kam schon als Junge mit dem Mikrokosmos der Firma, unter dessen Dach ich aufwuchs, in Berührung. Ich erlebte die Bemühungen und Bestrebungen der Familie meines Großvaters, so wie der meines Vaters, die immer alles Geschehen nach den Interessen der Firma ausrichteten. Ich sah das Leuchten in den Augen, wenn unsere Instrumente guten Bläser und wichtigen Kunden gefielen und diese sie kauften. Ich spitzte die Ohren, wenn Probleme in der Fertigung bewältigt wurden. Ich sah in den Augen die Hilflosigkeit und Verzweiflung, wenn im politischen Spannungsfeld unseres Landes Ereignisse sich anbahnten und über uns hereinbrachen. Im Laufe der Firmengeschichte wechselte sechs mal das Geld: K.u.K. Taler - Tschechische Krone - Reichsmark - Tschechische Kronen - Reichsmark - DM - jedes mal mit Verlust versteht sich.”

Walter Püchner 1930. április 19-én született, tanulmányait 1944-ben mint fafúvós hangszerkészítő kezdte el. A háború alatt is folytatták a hangszerkészítést, melyet leginkább külföldre szállítottak, a termelés egy részét azonban a repülőgépgyártáshoz szükséges felszerelések előállítására állították át.

1946-ben az u.n. „Benesch dekrétumok” értelmében a Püchner céget kisajátították és 1947-ig állami kézben volt. Három hónappal az 50-dik jubileuma előtt a céget megszüntették és az „Amati” nevű cseh állami üzemhez csatolták. Josef Püchner mint hangoló volt kénytelen a cégnél dolgozni. Ezáltal Josef Püchner-t a „nélkülözhetetlen” kategóriába sorolták és így a szudétanémetek, egyébként államilag végrehajtott, kitelepítése elkerülte a Püchner családot.

Walter Püchner így emlékszik ezekre az időkre: „Az élmények, 1945-ig a háború végéig, amikor 15 évesen az összeomlást átéltem, majd 1948 áprilisáig, a kitelepítésünkig, egy teljes kalandregény alapanyagát képezhetik. 1947-ben érkezett egy küldöttség Prágából és bejelentették cégünk likvidálását. Nagyapám, Vinzenz, levette a sapkáját és a következőket mondta ennek a küldöttségnek: „Az úr adta és az urak el is tudják venni”, azt a csendet, amely nagyapám szavait követte, nem fogom soha elfelejteni.

A család minden barátját, iskolatársakat, rokonokat és szomszédokat időközben kitelepítettek és egy nagy üresség keletkezett. Anyám naponta tett látogatást a kitelepítés vezetőjénél, mely végül is eredményre vezetett és 1948. április 12-én mi is kitelepülhettünk.

Elszállításunk reggelén egy feljelentés érkezett apám ellen, mely szerint ő „az ipart is viszi magával”. A következő csapást nem lehet elmondani: apámnak megtiltották a kitelepülést. A felettes hatóság számítása azonban nem jött be: anyám gyorsan döntött, apám nélkül utazunk ki - a nagyszüleimmel, nővéremmel Gertivel és velem.”

A kitelepítés után a hesseni Nauheim-ben telepedtek le újra, ahol már több Graslitzer-ből származó hangszerkészítő is új otthonra talált. Josef Püchner 1948 júniusában követhette a családját. Vinzenz Püchner, 1948. november 23-án, a kitelepítés után pár hónappal Nauheim-ben halt meg.

Közvetlenül a valutareform után az apa Josef és fia Walter egy üzem felépítésébe kezdett és megalapították a „Josef Püchner, korábban Vinzenz Püchner, Graslitz” nevű céget Nauheim-ben. „Fáradozásaink, hogy a különböző zenekarok körében hangszerjavításra és átépítésre vevőkör találjunk, egyre inkább meghozta a gyümölcsét. Az elvégzett munka kiválósága és a hírek szájhagyomány útján való gyors terjedése volt a legjobb reklám.

A száraz faanyag hiánya meghiúsította új hangszerek készítését. Ezekben az időkben apám és én motorkerékpárokhoz készítettünk dudát, kottaállványokat és a klarinéthoz csővégeket gumiból, így biztosítottuk a megélhetésünket.” - írja le Walter Püchner az újrakezdést.

Végül sikerült régi faanyag készleteket felvásárolni, melyeket már több mint 10 éve tároltak és újra elkezdhettek klarinétot, röviddel azután oboát és végül fagottot készíteni. Josef és Walter Püchner munkái a környéken lévő zenekarokban egyre nagyobb visszhangot kaptak, így hamarosan eljött az ideje annak, hogy bővüljenek.

1955-ben egy igazi üzemet építettek lakórésszel együtt a Beethoven utcában.

Egyre több és több új vevő kapcsolatra tettek szert. A muzsikusok a Püchner ház atmoszférájától egyre inkább megérintve érezték magukat. Szakmailag Josef és Walter tudott nagy segítséget nyújtani, a pénzügyeket Gerta intézte az irodában és Paula pedig finomságokkal kényeztette el a vevőket, akikkel, túl az üzleti kapcsolatokon, hosszú évekig tartó barátságok is szövődtek.

Walter Püchner 1963-ban letette Koblenzben a fafúvós hangszerkészítői mestervizsgát. 1967-ben a cég egy kereskedelmi társasággá alakult át, Josef, Walter és Gerta Püchner lettek a cég tulajdonosai. A cégvezetés egyre inkább átkerült a fiatalabb generáció kezébe, de Josef Püchner, idős koráig, minden nap korán reggel már az üzemben volt, 1988. július 4-én, 91 évesen halt meg.

1988-ban alapították meg a „J. Püchner Speciális Fafúvós Hangszerkészítő Kft.-t”, melyhez csatlakozott a negyedik Püchner generáció is, Walter Püchner gyermekei, Gabriele és Gerald személyében. Gabriele Püchner az érettségi után zongorázni a Darmstadti Hangművészeti Akadémián kezdett, majd oboázni tanult. A vizsga és a szakmai gyakorlat elvégzése után 1983 óta a cég vezetésében dolgozik. Gerald Püchner fafúvós hangszerkészítőnek tanult és édesapjával együtt a modellkészítésben tevékenykedik. 1992-ben letette Münchenben a mestervizsgát.

A fafúvós hangszerkészítésről szóló előadások is hozzátartoznak a püchneri tevékenységi körhöz néhány éve már. Praktikus tanácsokkal szolgálnak, hogyan tudja az ember a fafúvós hangszereket saját magának is optimálisan működőképesen tartani, szimpóziumokat tartanak a témában és belföldi és külföldi felsőoktatási intézményekben is igyekeznek továbbadni tapasztalataikat.

Ma a cégben körülbelül 30-an dolgoznak. Sokan már több mint 35 éve. „Sikereink gyökere mind a minőségben, mind a szakmai tudásban és tapasztalatban keresendő. Ezt a teljesítményt csak akkor tudja elérni és fenntartani az ember, ha rendelkezik a megfelelő munkatársakkal, akik felelősséget éreznek a munkájuk iránt, elkötelezettek és tapasztaltak”, vélekedik Walter Püchner.

A Püchner család új fejlesztései történetében mindig nagy szerepet játszott a fafúvós muzsikusokkal való ötletcsere. A vezető fúvósokkal való szoros együttműködést ötvözték a legjobb kézműves minőséggel és a legjobb és felelősségteljes szerviz háttérrel. Ez képezi a cég második évszázadának alapját és receptjét.